“a művészet úgy, ahogy van – s ezt a legradikálisabban Friedrich Nietzsche fogalmazta meg – hazugság. Azért hazugság, mert a legegyszerűbb prózai mű is, mondjuk egy novella vagy egy regény, valósnak mutat be valamit, ami elképzelt. Elmeséli például Bovaryné történetét, holott Bovaryné a valóságban nem is létezett. Egy fikciót mond el tehát, úgy tüntetve fel, mintha az valóságos lenne. A tudományos értelemben vett igazsághoz képest ez tényleg hazugság.”
(Sebők Zoltán: A művészet mint ajándék)
Dolgozatomban egyáltalán nem törekszem a tudományosság látszatára, az egész, pusztán gondolatok és érzések láncolata. Vagyis nem végeztem semmiféle kutatást, nem olvastam sokkal több könyvet, mint amennyit egyébként szoktam, és konkrétan a tárggyal kapcsolatban sem bocsájtkoztam órákig tartó vitákba. Ez a dolgozat a diplomamunkámmal együtt rólam szól, és az én munkamódszerem egészen más. Vannak olyanok, akik nem tudnak másról sem beszélni, csak az elkövetkezendő megmérettetésekről. Az egész napjukat nem tölti be más, mint a problémán való töprengés, én ezzel szemben (szemben?), ha nem tudok megoldani valamit, akkor azt elnapolom, és más feladatokra koncentrálok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tudatalatt ne keresném a megoldást. De, ha látszólag másra figyelek, akkor előbb-utóbb létre jön bennem is a pszichológusok által “aha élmény”1-nek nevezett jelenség. Diplomamunkám és szakdolgozatom ezen élmény eredménye. A diploma számomra egy lezárást jelent, minden lezáráskor összegzem, hogy mi történt velem az elmúlt időszakban, jelen esetben az elmúlt öt évben. Honnan indultam, hová jutottam? Mi várható a közeli és távoli jövőben? Ezen, és ilyesfajta dolgokon töprengek mostanában, ezzel foglalkozom, így írásom is inkább kérdések és bizonytalanságok halmaza, semmint tényeké. Itt, a legelején mindenképpen el kell mondanom még azt is, miért változtattam meg szakdolgozatom, és diplomamunkám témáját, és a látszólag nagy váltás miért nem jelent akkora logikai ugrást, mint az első ránézésre feltételezhető.
1) A megoldás váratlan, intuíción alapuló felmerülése problémamegoldás (gondolkodás) során, vagy egy addig nem értett proléma hirtelen megértése. A fogalmat Karl Bühler vezette be. Az ahaélmény megjelenhet a gondolkodási erőfeszítés közepette, de olyan pillanatban is, amikor egész mással foglalkozunk. Gyakran a megoldás közelségének érzése előzi meg. Az aha-élményt megelőző időszakban a feltételezések szerint vagy nem tudatos gondolkodási folyamatok zajlanak, vagy az előzetesen sikertelen megoldási ötletek, lényegtelen részletek elhalványulása. - Ir. Lénárd F.: A problémamegoldó gondolkodás. Bp. 1984.; Woodworth, R. S.-Schlossberg, H.: Kísérleti pszichológia. Bp. 1986.
