Dolgozatomat olvasva, biztos felmerül néhányakban az önsajnáltatás gondolata. Tőlük ezúton szeretnék elnézést kérni. Nem ez volt, és nem is ez a célom. Megpróbáltam a lehető legőszintébben és legtárgyilagosabban fogalmazni, de ez nagyon nehéz. Minthogy rólam van szó, kikerülhetetlen a személyes hangvétel. Ami talán nem is olyan nagy baj, mert nem új összefüggések, vagy teóriák megalkotásával próbálkoztam, hanem a már meglévő helyzet elemzésével, megértésével. Úgy gondolom, nem volt hiábavaló, végiggondolhattam, és ezáltal jobban megérthettem azokat a folyamatokat, érzéseket, amik most zajlanak le bennem. A helyzet leírása segített valamennyire kívül helyezkednem, és tárgyilagosan szemlélődnöm. Véleményem szerint a szimbolikus cserén alapuló gazdaság az egyik leghatékonyabban működő rendszer. Nem csak a külső és belső kényszer, vagy a társadalmi normák betartása miatt, hanem pusztán abból a tényből kifolyólag, hogy segíteni, ajándékot adni és kapni “jó”. Ezért látom benne a piacgazdaság megfelelő vetélytársát. Holott nem valószínű, hogy átveszi a helyét, de mindig jelelnlévő “kistestvérként” segíti az emberek életét, megkerüli, kijátsza a pusztán pénz alapú gazdaság szabályait.
Bordás Bogi, 2011, MKE
